A 3 leggyakoribb halálos férfibetegség


A WHO, az ENSZ egészségügy szervezete, tavalyi felmérése alapján, a világon átlagot vonva, a leggyakoribb halálos kimenetelű betegségek, melyek a férfiakat érintik az alábbiak:

• Szívroham
• Hererák/prosztatarák
• Agyvérzés

Szívroham

A szívroham mára a világon szinte mindenhol benne van a három leggyakoribb vezető halálokban. A nőket szintén nagyon magas arányban érinti, de elsősorban férfiak halnak bele.

A folyamat lényege, hogy a szívizom szöveteit ellátó artériák valamelyike hirtelen elzáródik és a szöveti oxigénellátás megszűnik, a szívizomsejtek pusztulnak. Az elzáródás leggyakoribb oka az érelmeszesedés következtében létrejövő szűkület, illetve a szűkületben létrejövő vérrög.

A felmérések arra is kitérnek, hogy milyen körülmények játszanak végzetes szerepet a szívroham kialakulásában - az elhízás, a dohányzás, a magas vérnyomás és a stressz. Azok az emberek, akik rendszeresen dohányoznak – összehasonlítva az átlagosan egészséges életet élőkkel -, tízszer, míg azok, akik túlsúllyal küzdenek, ötször nagyobb eséllyel kapnak infarktust. A magas vérnyomás sem elhanyagolható tényező, hiszen megháromszorozza a kockázatot. A stressz viszont bár önállóan nem feltétlen okoz szívrohamot, jelentősen az előbbi tényezők bármelyikével párosítva jelentősen megnöveli a már így is nagyon magas kockázatot.

Előjelek, tünetek

A szívrohamok egyharmada azonnali halálhoz vezet, annak ellenére, hogy a betegség konkrét előjelekkel rendelkezik. Előjeles státuszban a problémát anginának nevezzük. Az angina jól felismerhető tünetekkel jelentkezik, melyek a szívroham közeledtét jelzik, de elegendő idővel megelőzve azt ahhoz, hogy életmódbeli változtatásokkal és orvosi segítséggel maga az infarktus elkerülhető legyen.

• Markoló/szorító jellegű fájdalom a mellkas közepén.
• A fájdalom kiterjedhet az egész mellkasra, a hátra, a nyakra és az állkapcsokra, illetve lefelé a karokra, különösen a bal karra.
• A fájdalom pihenésre alábbhagy.

A szívroham maga ugyanezekkel a tünetekkel rendelkezik azzal a különbséggel, hogy a fájdalom nem hagy alább és halálfélelemmel párosul.

Hererák/prosztatarák

A két betegség azért szerepel együttesen a második helyen, mert a hererák ritkábban végződik halállal összehasonlítva a prosztatarákkal, de előfordulása olyan gyakori, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni még a halálos kimenetelű betegségek sorrendjének összeállításánál sem.

Hererák

A hererák kockázatát az alábbi tényezők növelik:

• le nem szállt herék,
• herefejlődési rendellenesség,
• klinefelter-rendellenesség – kromoszóma betegség, mely az emlők megnagyobbodását és kisméretű heréket okozhat,
• hererák előfordulása a családban.

A betegséget megelőzni – mint az a kockázatot növelő tényezőkből is kiderül – nem nagyon lehet, viszont a korai felismerés életet ment. Ehhez pedig egy nagyon egyszerű önvizsgálatra van csak szükség, melyet az alábbiakban láthatsz.


Nagyon óvatosan, finom mozdulatokkal a hüvelyk- és a mutatóujj segítségével tapogasd végig mind a két herét. Így könnyedén észrevehető minden duzzanat vagy csomó. Ha rugalmas duzzanatra bukkansz, ne gondolj egyből daganatos betegségre, a legtöbb esetben vízsérvről van szó, melyet orvosilag könnyedén el lehet távolítani.
A heréket könnyedén a tenyérre helyezve először együtt, majd külön-külön mérlegeld. Ne ijedj meg, ha az egyik here nagyobb a másiknál, azt kell figyelni, hogy tapasztalsz-e bármilyen elváltozást, vagy rendellenességet.

Prosztatarák

A prosztata a húgyhólyag bázisa és a medencefenék izomzat között helyezkedik el, hátsó része a végbél felől tapintható. Mérete és formája leginkább egy gesztenyéhez hasonlít, és funkcióját tekintve részt vesz a spermium aktiválásában és az általa termelt váladék az ondó része.

A prosztatarák a leggyakoribb rákos betegség a férfiak körében és sajnos az esetek nagyon nagy részében végződik halállal. Évente körülbelül 1500-1600 férfi hal bele Magyarországon. Azért is veszélyes és alattomos, mert a korai, könnyen gyógyítható stádiumban semmilyen tünettel sem rendelkezik. A korai stádiumot követő időszakban az alábbi tünetek észlelhetőek:

• gyakori vizelés,
• éjszakai vizelés,
• irritatív tünetek,
• a szerv tömegének növekedése,
• vérvizelés,
• véres ondó távozása,
• húgycsővérzés,
• tompa gáti, deréktáji fájdalmak,
• csontfájdalmak,
• reumásnak tűnő fájdalmak.

Agyvérzés

Az agyvérzés, ha nem léteznének a daganatos betegségek, biztosan a második helyen állna a szívroham után. Az agy körülírt területeinek hirtelen kialakuló, átmenetileg fennálló vagy kedvezőtlen esetben véglegessé váló funkciókárosodása, amely úgy jön létre, hogy a kérdéses agyi régió vérátáramlása és ilyen módon a szövetek oxigén- és tápanyagellátása valamilyen okból kifolyólag jelentősen lecsökken vagy akár teljesen megszakad. A betegség azért is nagyon veszélyes, mert tényleg semmilyen előjellel nem rendelkezik, a legtöbb beteget derült égből villámcsapásként éri.

Halálozási aránya az életkorral növekszik, és sokáig az emberek tudatában öregségi betegségként ivódott. Ezzel szemben például a hetven év alattiak egynegyede belehal az első rohamba, a túlélők negyven százalékának folyamatos kezelésre van szüksége és mindössze tíz százalékuk épül fel annyira, hogy visszatérhessen az önellátó, normális életbe.

Az agyvérzésnek – vagy más néven stroke-nak – nagyon sok kiváltó oka lehet, melyek különösen akkor veszélyesek, ha valamilyen párosításban együttesen jelen vannak. Ilyen lehet a növekvő életkor, a magas vérnyomás, a szívbetegség, a cukorbetegség, a magas vérzsírszint, az érelmeszesedés, a cigarettázás, a túlzott alkoholfogyasztás, az intravénás drogok, a stressz, vagy néha az öröklődő gének.